Az intuitív étkezés egészséges? Hogyan egyek akkor, ha ételallergiám van, vagy etikai okokból kihagynék valamit?

Kezdjünk is a közepén: Az egészséges étkezés magában foglalja az étkezéssel való egészséges kapcsolatot.

Azt látom, hogy sokan úgy gondolják, és gyakran ez alapján ítélnek meg másokat is, hogy az egészség egy fogcsikorgatós valami, ami szinte akkor jó, ha megszenvedsz érte.

Tulajdonképpen ez nem csak az egészségre vonatkozik, szinte általánosan elfogadott nézet, hogy az élet az nem lehet valami könnyed dolog, valamit le kell tenni az asztalra, ezért pedig meg kell szenvedni, önsanyargatás, túlórák, örömök megvonásának árán.

Az a követendő példa, aki képes ezer dolgot egyszerre megvalósítani, aki legalább három dologhoz ért, aki az élet bizonyos mérföldköveit minél hamarabb eléri… Aki pedig megpróbál ennek szembemenni, arra gyorsan ráfogják, hogy lusta, elhagyta magát, le lehet mondani róla.

Ez persze az étkezésre is lecsorog, van egy ilyen légkör, amiben felnézünk arra, aki aszkéta módjára lemond a neki örömet szerző ételekről, és mindent feláldoz az egészség oltárán, milyen erős, mennyi akaratereje van!

Én viszont egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az egészség az így néz ki, mert szerintem a lelki és a fizikai egészséget nem lehet leválasztani egymásról.

Be kell jelentkezned, hogy láthasd a tartalom többi részét is. Kérlek . Nem vagy még felhasználó? Csatlakozz hozzánk!

Ne gondolj a rózsaszín elefántra!

Mire gondolsz most? Hár persze, hogy a rózsaszín elefántra. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, ez történik a tiltott ételekkel is.

Egy 2007-es kísérletben egy csapat kisgyerek a következő feladatot kapta: A sárga M&Msből bármennyit ehetnek, a piros M&Ms viszont tiltott. Mit gondoltok, melyik M&Ms volt a népszerűbb? Persze, hogy a piros.

Ültessük ezt át felnőtt diétás nyelvezetbe: Kenyeret tilos enni, de zöldségből bármennyit ehetsz. Persze, hogy a kenyeret fogod kívánni… Eszed szorgalmasan a zöldséget, talán még ízlik is, de a kenyérről egyre inkább úgy fantáziálsz, mintha valami csodatévő étek lenne. Aztán egy szép napon betérsz egy pékségbe, frissen illatozó péksütik közé, és mire észbe kapsz, már meg is ettél fél kiló kenyeret.

Ezzel úgymond bebizonyosodott, hogy igen, valóban szükség van a szabályokra, hiszen ha nem tartom magam hozzájuk, kontroll nélkül fogok zabálni! Ezentúl rá se nézek a kenyérfélékre!és kezdődik újra a körforgás.

Ezért olyan fontos, hogy egyik ételre se gondolj tiltott gyümölcsként, amiből ha eszel, valamiféle bűnt követsz el. Ez nem azt jelenti, hogy minden ételt kontroll nélkül lehet vagy kell enni, de ha tiltásokkal szabályozzuk a bevitelt, akkor hogyan adhatnánk teret a belülről érkező jelzéseknek? Az étkezéssel kapcsolatos tiltások leginkább fixációt és túlfogyasztást eredményeznek, ezt mutatják a kutatások, és az én tapasztalataim is.

Be kell jelentkezned, hogy láthasd a tartalom többi részét is. Kérlek . Nem vagy még felhasználó? Csatlakozz hozzánk!

Most akkor mikor egyek? Mikor vagyok éhes?

Biztos hallottad már azt a tanácsot, hogy “nagyon egyszerű, csak akkor kell enni, amikor éhes vagy, és csak addig, amíg jól nem laktál“.

Papíron ez tényleg állati egyszerűen hangzik, és igen, van olyan eset, amikor ez meg is valósítható, na de mi a helyzet akkor, ha sok-sok diétázás után, a sokféle tanácstól és szabálytól megzavarodva az ember már nem tudja eldönteni, hogy mikor éhes? Akkor mégiscsak jobb, ha van egy étrend, egy kalóriakeret, nem? Csak az elején, amíg megtanulom, hogy hogy kell enni.

Nos, egyre több kutatás születik, ami azt mutatja, hogy ez sajnos nem így működik. Vannak bizonyos szélsőséges helyzetek, amikor eleinte kapaszkodni lehet a kalóriakerethez, vannak egészségügyi ajánlások is, de ha ezek mellé nem fektetünk hangsúlyt a test jelzéseinek tanulására, és ezzel a testünk működésébe vetett bizalom kialakításába, akkor a legjobban összeállított étrend, a leggondosabban kiszámolt kalóriakeret sem fogja hosszútávon a kiegyensúlyozott táplálkozást eredményezni.

Helyette az egyre szigorúbb gondolkodásmód, a rugalmasság hiánya, jó-rossz kategóriákba rakosgatás oda vezet, hogy az ember gyakran teljesen elveszti a szinkront a teste jelzéseivel, és ezeknek hiányában egyre több ellentmondásba ütközik a külső ajánlások terén.

Az, hogy újra a biológiai éhség jelzéseit kövessük, sajnos nem pusztán döntés kérdése – előfordulhat, hogy hiába határozod el, hogy holnaptól csak akkor eszel, amikor éhes vagy, nem fog elsőre sikerülni, és enni fogsz érzelmi alapon is. Ez nem kudarc, nem osztunk érte rossz érdemjegyet, nem hágsz át ezzel semmiféle szabályt. Mit lehet akkor tenni?

Be kell jelentkezned, hogy láthasd a tartalom többi részét is. Kérlek . Nem vagy még felhasználó? Csatlakozz hozzánk!

Akkor most már örökre így maradok?

Spoiler alert: nem.

Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel.

Az önelfogadás gondolata sokak számára azért ijesztő, mert elsőre úgy hangzik, mintha ez azt jelentené, hogy akkor innentől kezdve minden ugyanúgy marad, akkor is, ha kényelmetlen.

Akkor innentől kezdve nem változhat a testem? Mostantól rossz dolog az, ha egészségesebb szeretnék lenni?

Ezekre természetesen NEM a válasz. Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy innentől kezdve kidobjuk a fejlődés fogalmát az ablakon.

Szeretem használni a szülő-gyerek analógiát: Ideális esetben a gyerekedet is feltétel nélkül elfogadod, de ez nem azt jelenti, hogy nem törekszel arra, hogy jó iskolába járjon, minőségi ételt egyen, legyen évszaknak megfelelő ruhája stb.. Vagy mint egy jó barát esetében: A barátaid elfogadása is jó esetben magától értetődő, ettől még finoman jelzed neki, ha úgy érzed, hogy mondjuk benne ragadt egy rossz kapcsolatban.

Valahogy így képzelem el az önelfogadást is.

Be kell jelentkezned, hogy láthasd a tartalom többi részét is. Kérlek . Nem vagy még felhasználó? Csatlakozz hozzánk!

Testpozitív, önszeretet, kapitalizmus

Melyik a kakukktojás?

A mindennapjainkat átszövő kapitalizmus egyik legfőbb célja a haszon. Ez nem automatikusan egy rossz dolog, de nehéz lenne nem észrevenni, hogy létezik egy olyan tendencia, ami arra buzdít, a haszon megszerzéséhez áldozz be elveket, jogokat, árnyalatokat.

Ami fekete-fehér, leegyszerűsített, azt többen értik, azaz többen veszik, azaz nagyobb a haszon.

Ez történik az önelfogadással kapcsolatos mozgalmakkal is, többek között a body positivityvel. Az egykor radikális, a társadalmat élesen bíráló mozgalom mára leginkább egy újabb hangzatos marketing hívószó.

Mostanra már biztosan sejted, hogy én nem hiszek abban, hogy varázsütés szerűen meg lehet magadat szeretni. Egy ideális világban talán lehetséges lenne az, hogy este még magamat marcangolva fekszem le, reggel pedig már magammal megbékélve kelek fel… De valójában nem így van. Nincs az a mantra, az az étrend, az az edzésterv, az a bármilyen termék, ami pillanatok alatt egyensúlyt teremt.

Be kell jelentkezned, hogy láthasd a tartalom többi részét is. Kérlek . Nem vagy még felhasználó? Csatlakozz hozzánk!

Body positivity és önszeretet – ugyanaz?

Ha mondjuk az Instagramot görgeted, főleg annak a “mainstream” részét (jól menő brandek, klasszikus influencerek profilja pl), akkor jó eséllyel azt látod, hogy a body positivityt az önelfogadás, önszeretet szinonimájaként használják.

Szerintem a kettő nem teljesen ugyanaz.

Nem lehet őket 100%-ig leválasztani egymástól, ezt sem állítom, de vannak dolgok, amik megkülönböztetik a két fogalmat, amit szerintem fontos tisztázni, mert mind a két fogalom teljesebbé, hasznosabbá válhat, ha értjük, hogy melyik pontosan mit képvisel.

Be kell jelentkezned, hogy láthasd a tartalom többi részét is. Kérlek . Nem vagy még felhasználó? Csatlakozz hozzánk!