Próbálj visszaemlékezni, hogy mik voltak azok az események, pillanatok, amikor nem érezted magad biztonságban! (Ha úgy érzed, traumatikus élményeket hoz fel, és nincs kapacitásod most ezzel foglalkozni, nyugodtan tedd félre! Ha szeretnéd inkább támgatással feldolgozni ezeket, nyugodtan írj nekem.)

Hogyan csapódtak le ezek a pillanatok benned?

Mondok néhány személyes példát. Nem azért, hogy sajnálj, hanem mert hátha segít esetleg felismerni olyan dolgokat, amikért akár tudat alatt magadat bünteted, pedig nem a te hibád.

Tudom, hogy a járvány miatt nem mindig van kapacitásunk mélyebbre menő dolgokkal foglalkozni, ezért a cikk gyakorlati feladatát a végére teszem, és ha úgy érzed, most nem tudod a szöveget befogadni, akkor csak görgess a végére, és nézd meg, esetleg a feladatokra van-e kedved reflektálni <3

Sok mindenről írtam már nektek, mióta elkezdtük ezt az utat, de van egy szemszög, amiről úgy érzem, nem ejtettem elég szót. Eddig leginkább azt vizsgáltuk, hogy te, mint egyén, mit tehetsz azért, hogy jobban érezd magad a bőrödben, és ez persze egy fontos és valid munka. Nemrég elkezdtem olvasni egy könyvet, ami viszont egyre élesebben rávilágít nekem az egész önelfogadás mozgalom hiányosságaira, és úgy érzem, hogy vannak rések az én munkásságomban is, amiket picit nem ártana áthidalni. Mutatom az idézetet, ami összefoglalja ezt:

Megnyitod az instagramot, szembejön egy kép, amitől rosszul érzed magad. Mert ő szebb, vékonyabb, boldogabb, gazdagabb. Közeleg az érettségi találkozó, rossz érzés van a gyomrodban. Láttad Facebookon, hogy a volt osztálytársadnak mennyivel jobban megy, és előre félsz, hogy mi lesz, ha rákérdeznek, hogy veled mi van.

Ahogy ezeket a rossz érzéseket vizsgálod, felmerülhet benned, hogy irigykedsz valakire. Ez gyakran társulhat szégyenérzettel, pedig az irigység is egy természetes emberi érzés, akkor érezzük, amikor úgy látjuk, valaki birtokában van valaminek, ami nekünk nincs, pedig ha lenne, mennyivel jobb lenne az élet. Például egy vékonyabb/izmosabb/magasabb/alacsonyabb test.

Mi a különbség a tisztelet és a szeretet között?

A tisztelet szerintem egy neutrálisabb érzés. Persze, lehet a kettő között átfedés, például ideális esetben akit szeretek, azt tisztelem is. De nem kell valakit szeretnem ahhoz, hogy tiszteljem.

Azt már megbeszéltük, hogy a body positivitynek nem “bemeneti követelménye” az, hogy szeressem a testem. A body positivity is inkább a tiszteletről szól – tisztelek másokat a testüktől függetlenül, és tisztelem magamat is, akkor is, ha nem szeretem a testemet.

Ezt a gyakorlatot a depresszióból való felépülésem ihlette, ami sok mindenre megtanított, többek között arra is, hogy a rossz időszakok elkerülhetetlenek, de ha kellő rugalmassággal és előre felkészüléssel kezelem, akkor teljesen más ezeket átvészelni.

A cél nem az, hogy mindig mindent tökéletesen csináljunk. Irreális elképzelés, hogy mindig jól fogjuk magunkat érezni, ahogy az is, hogy minden rossz időszakot szuperül kezelünk majd.

Azt viszont el lehet kerülni, hogy minden rossz időszak olyan legyen, mint valami feneketlen sötétség, ahol nem tudja az ember, hogy mibe kapaszkodjon.

Az intuitív étkezés hetedik elve így hangzik: Cope with your emotions with kindness. Ezt kicsit nehéz ilyen frappánsan magyarra fordítani, mindenesetre ennek az elvnek az a lényege, hogy a komfortevések mellé bővítsük az eszköztárat olyan dolgokkal, amik segítenek a nehéz érzelmekkel, szituációkkal való küzdelemben.

Az Intuitív étkezés munkafüzetben tartozik ehhez a fejezethez egy kérdőív, amelyet arra fejlesztettek ki, hogy kutatások során mérjék az érzelmek és az étkezési szokások közötti összefüggést. Mire lehet ezt egyéni szinten használni?

Ahhoz, hogy az evés érzelmi vonatkozásáról beszéljünk, nem árt, ha nem csak az evési szokásainkat, hanem az érzelmeinket is megvizsgáljuk. Ha úgy érzed, hogy az itt leírtak nem nyújtanak elég biztonságos kapaszkodót, adhatsz egy esélyt a terápiának is! És ne feledd, az önismeretben nincsenek szabályok, ez egy nagyon egyéni út, engedd meg magadnak, hogy olyan úton és olyan tempóban menj, ami neked megfelel.

Vizsgáljunk meg 7 alapvető érzelmet, és azok különböző árnyalatait! Miközben ezeket olvasod, jusson eszedbe, hogy az érzelmeket fizikailag is megéljük, próbáld felfedezni, hogy melyik érzést milyen módon éli meg a te tested.

Ma van a téli napforduló – az a nap, amikor az egész évben a leghosszabb az éjszaka, legalábbis itt az északi hemiszférában. Szerte a világon, évezredek óta ünnepel ezen a napon az emberiség, tiszteletüket teszik különböző istenségek előtt, rituálékat tartanak a hideg, a rossz szellemek, a sötétben rejlő veszélyek elűzésére, elkerülésére.

Kettős ünnep ez – az elmúlt félévben egyre csak hosszabbodtak az éjszakák, ezzel gyakran a vállunkra nehezedő terhek is egyre nehezebbek lettek. Előttünk áll viszont az év második fele, a nappalok fognak hosszabbodni, és ahogy a sötétség összemegy, teret ad az újévi megújulásnak és az ezzel kapcsolatos fogadalmaknak.

Tudtad, hogy az újévi fogadalmaknak is kb. 4000 éves történelme van? A babilóniaiakról van először feljegyzésünk, ők mondjuk kicsit később, március közepén ünnepelték az új évet, de már ők is tettek fogadalmat arra vonatkozólag, hogy miként szeretnének a következő évben önmaguk legjobb verziója lenni. Ez a törekvés elég mélyen gyökeredzik az emberiségben, az már más kérdés, hogy a jelenlegi társadalmunkban miként jelenik ez meg, és mennyire fenntartható.

Van még egy dolog, ami évezredek óta utazik velünk, jelen van minden jelentős életszakaszunkban, ünnepeinkben, mérföldköveinknél: ez az étkezés. Bármilyen messze olvasol vissza az emberiség történelmében, az étkezéssel kapcsolatos hagyományok mindig jelen vannak, mióta ember az ember, az étkezés soha nem volt kizárólagosan tápanyagforrás, mindig társult mellé ünneplés, hálaadás, és egyéb rítusok.

Mindezek fényében teljesen érthető, hogy a modernkori ember életében is fontos állomás a karácsony és az újév – őseink nyomdokát követjük, amikor ezeket többek között evéssel ünnepeljük, és amikor önreflexióval, célkitűzéssel fejezzük be az évet.