Biztos hallottad már azt a tanácsot, hogy “nagyon egyszerű, csak akkor kell enni, amikor éhes vagy, és csak addig, amíg jól nem laktál“.

Papíron ez tényleg állati egyszerűen hangzik, és igen, van olyan eset, amikor ez meg is valósítható, na de mi a helyzet akkor, ha sok-sok diétázás után, a sokféle tanácstól és szabálytól megzavarodva az ember már nem tudja eldönteni, hogy mikor éhes? Akkor mégiscsak jobb, ha van egy étrend, egy kalóriakeret, nem? Csak az elején, amíg megtanulom, hogy hogy kell enni.

Nos, egyre több kutatás születik, ami azt mutatja, hogy ez sajnos nem így működik. Vannak bizonyos szélsőséges helyzetek, amikor eleinte kapaszkodni lehet a kalóriakerethez, vannak egészségügyi ajánlások is, de ha ezek mellé nem fektetünk hangsúlyt a test jelzéseinek tanulására, és ezzel a testünk működésébe vetett bizalom kialakításába, akkor a legjobban összeállított étrend, a leggondosabban kiszámolt kalóriakeret sem fogja hosszútávon a kiegyensúlyozott táplálkozást eredményezni.

Helyette az egyre szigorúbb gondolkodásmód, a rugalmasság hiánya, jó-rossz kategóriákba rakosgatás oda vezet, hogy az ember gyakran teljesen elveszti a szinkront a teste jelzéseivel, és ezeknek hiányában egyre több ellentmondásba ütközik a külső ajánlások terén.

Az, hogy újra a biológiai éhség jelzéseit kövessük, sajnos nem pusztán döntés kérdése – előfordulhat, hogy hiába határozod el, hogy holnaptól csak akkor eszel, amikor éhes vagy, nem fog elsőre sikerülni, és enni fogsz érzelmi alapon is. Ez nem kudarc, nem osztunk érte rossz érdemjegyet, nem hágsz át ezzel semmiféle szabályt. Mit lehet akkor tenni?