Az étkezés több, mint tápanyagfelvétel. Több, mint kalóriák és mikro/makronutriensek összessége. Az emberi faj egyik sajátos jellemzője, hogy az evés nem pusztán túlélési ösztön, hanem egy csomó érzelmi megnyilvánulása is van – kezdve egészen a csecsemőkorral. Közvetlenül a születés után az egyik első eszközünk a megnyugváshoz az anyatej, és a szoptatás rítusa. Később lehet, hogy már nem anyatej formájában, de valószínűleg gyakran előfordul, hogy ünnepek, stresszes helyzetek alkalmával, jutalomként, újra és újra érzelmi szálakat kötünk hozzá, azaz érzelmi eszünk.

Az érzelmi evés egy spektrum. Létezik olyan szakasza, ami akár rombolhat is, például amikor konzisztensen inkább a zsibbadásig eszed magad, hogy ne kelljen nehéz, fájdalmas érzéseket érezni. Vagy amikor nem eszel, büntetésből.

Lehet azonban pozitív élmény is, például amikor esküvőn a pár beleeszik az esküvői tortába, vagy amikor egy baráti pizzasütés után végre belekóstoltok a kész ételbe. Vagy egyszerűen csak egy stresszes nap után végre fel tudsz lélegezni egy nagy tál étel evése közben.