3. Mennyire beszéled a diétakultúra nyelvezetét?

Először is, kezdjünk azzal, hogy meghatározzuk, mi az a diétakultúra.

Mivel ez nem tudományos kifejezés, ezért elég szerteágazó az értelmezése is. Amit most itt megfogalmazok, az az én olvasatom, amit azért osztok meg veled, hogy közös nevező alapján értelmezzük a továbbiakat is.

A diétakultúra alatt leginkább ezeket értem:

1. A folyamatos fogyókúrázás és egészségen aggódás rendkívül elterjedt és normalizált, sőt sokszor elvárt dolog,
2. Hasonlóan elterjedt és normalizált a külsőnkre hiperfókuszált állapot, ahol az “egészséges életmód” is gyakran pusztán a külsőnk végtelen optimalizálására redukálódik,
3. Az egészséget úgy állítja be, mintha ez súlyos lemondásokat és folyamatos, erős kontrollt igényelne, ezeket pedig könnyedén teljesíthető feltételekként árulja,
4. Az elfogadásról, önbizalomról gyakran azt üzeni, hogy ez csak a kiválasztottaknak, a tökéletes embereknek elérhető dolog, egyes testalkatokat morálisan feljebbvalónak tart másoknál,
5. A fenti pontok gyakran úgy valósulnak meg, hogy az eladás vagy a tanácsadás során megvonják a befogadó személy önálló rendelkezését a teste és a szokásai felett.

Amit nem értek ez alatt: hogy tilos lenne bármiféle módon módosítani az étrended vagy a külsőd.

Amikor a diétakultúra ellen beszélek, nem azt szeretném neked üzenni, hogy ha te bármiféle módon optimalizálnád az egészséged, vagy változtatnál a szokásaidon, akkor te nem szereted, fogadod el magad, és a diétakultúra “szolgája” vagy.

Azt viszont fontosnak tartom, hogy még ha a szó jó értelmében manipulálod is ezeket, akkor az a te döntésed legyen, ami öngondoskodásból, önszeretetből fakad, nem pedig egy másoktól eredő kényszerből, megfélemlítésből, megszégyenítésből.

Be kell jelentkezned, hogy láthasd a tartalom többi részét is. Kérlek . Nem vagy még felhasználó? Csatlakozz hozzánk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.