Megnyitod az instagramot, szembejön egy kép, amitől rosszul érzed magad. Mert ő szebb, vékonyabb, boldogabb, gazdagabb. Közeleg az érettségi találkozó, rossz érzés van a gyomrodban. Láttad Facebookon, hogy a volt osztálytársadnak mennyivel jobban megy, és előre félsz, hogy mi lesz, ha rákérdeznek, hogy veled mi van.

Ahogy ezeket a rossz érzéseket vizsgálod, felmerülhet benned, hogy irigykedsz valakire. Ez gyakran társulhat szégyenérzettel, pedig az irigység is egy természetes emberi érzés, akkor érezzük, amikor úgy látjuk, valaki birtokában van valaminek, ami nekünk nincs, pedig ha lenne, mennyivel jobb lenne az élet. Például egy vékonyabb/izmosabb/magasabb/alacsonyabb test.

Az irigységgel gyakran jár együtt a hasonlítgatás, hiszen ha sikerül valamit találni, amiben úgy érezzük, mi vagyunk a jobbak, az segít ellensúlyozni az irigység okozta hiányt. Ez természetes védekezési reakció, de persze csak átmeneti megoldás, hosszú távon valószínűbb, hogy inkább egyre több és több dolgot találunk majd, amiben a másik jobb, míg a saját kvalitásainkról szép lassan megfeledkezünk…

Az irigységen nincs kikapcsoló gomb, de megtanulhatunk ezzel is együtt létezni. Az emberi lét olyan, hogy valószínűleg egész életünk során soha nem jön el az a pillanat, amikor minden, de minden megvan, amire vágyunk – főleg, hogy a kapitalizmus egyik mozgatórugója a végtelen igények kreálása, ez tovább nehezíti az elégedettség elérését és fenntartását. Szóval ezek nyomán én ki merem jelenteni, hogy az irigység és az önszeretet nem zárják ki egymást. Ettől még persze érdemes figyelni ezt az érzést, hogy nehogy önbántásba forduljon át.